Üdvözöllek az oldalamon!
Az oldal 2013 óta üzemel, ez idő alatt több dizájnt is elkészítettem, gyakorlatilag felnőttem az oldal mellett.
Jelenleg az oldalra csak mentések készülnek és le van zárva, mivel az általam készített tartalmak nem tartoznak a nagy közönségre.
Skintest99
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.
Beismerem, nem csalódtam Ms. Watson-ban, sőt mi több, még meg is lepett mennyire tájékozott Fisk-el kapcsolatban. Erről a jótékonysági eseményről én nem is tudtam, bár talán jobb is. Még a gondolatától is felfordul a gyomrom. Ő és a jótékonyság, ne vicceljünk már. Ráadásul nem rég szabadult, mégis mire számít, kik fognak elmenni? Nem igaz, hogy ennek az embernek nem szűnik meg létezni a hatalma, még a börtönből sem. Nekem is kedvem volna felnevetni, de ennél sokkal nagyobb bennem a düh. Egyetlen hajszálon múlott. Jól emlékszem. Talán, de csak talán. Ha akkor a felesége nem kérlel, ott helyben végeztem volna Wilson Fisk-el. Onnan nem lett volna visszaút, de talán ez lett volna a helyes. Lantom atya bizonyára tudná erre a megfelelő atyai megjegyzést. Ő mindig próbált a helyes útra terelni. Talán az egyetlen volt, aki tudta mi vagyok, mégsem ítélkezett. Mindig a segíteni akarás vezérelte és ez vitte a sírba is. Akkor sem állt semmi más a szándékában csak segítsen a híveknek és legfőképpen Karen Page-nek. Ez okozta a vesztét, ezért kellett meghalnia. Nem ezt érdemelte, de valami olyasmiért halt meg, amiben hitt...egy jobb cél érdekében. Egyetlen pillanatra bár, de a kezem is ökölbe szorul, majd mielőtt szólásra nyitnám a számat, ellazulok. – Ez remek, akkor olvadjon a tömegbe, tudom, ez egy újságírónak nem sétagalopp, de próbálja meg. – Ejtek egy félmosolyt a mondandómhoz. Jól tudom, hogy Mary Jane Watson újságíró. Ha úgy hiszi, csak ő nézett utánam, hát téved. Én is kutakodtam egy keveset. Őszintén szólva ez a beszélgetés Karen-nek biztosan jobban menne. Neki nagyobb tapasztalata van az újságírással kapcsolatban, mint nekem. – Fisk-nél nem új keletű, hogy ilyen módon szabadul meg bizonyos dolgoktól. – Igen, többnyire illegálisan szerzett dolgoktól. De például hasonlóan járt el az Union Allied felszámolása után a berendezésekkel is. Emlékszem, néhány dolgot még Karen is elhozott. Foggy-val pont előtte beszéltünk arról, hogy kéne egy fénymásoló és egy nyomtató. De sosem gondoltam volna, hogy így jutunk hozzá. Sőt, szerettem volna elhinni, hogy nem így fogunk hozzájutni. A F.E.A.S.T.-ről hallottam már párszor jó pár évvel ezelőtt is. Nagy botrány volt, mikor a vezetőjét leleplezték, de valamelyest utána megtisztult a szervezet és próbál tisztességes maradni, amennyire lehetséges. Az hogy Fisk-el szövetkeznek, nem sok jót jelenthet. De Fisk keze és lefizetése egészen biztosan benne van, méghozzá a ranglétra csúcsán. – Most a türelem a legnagyobb fegyverünk. – Ez így is igaz, ha elkapkodjuk, még komolyan meg is sérülhetünk, az pedig senkinek sem hiányzik. Felállok ismét az asztaltól és ezúttal elindulok az ajtó felé. – Azt hiszem mindent letisztáztunk, az anyagokat igyekszem mielőbb megismerni, addig is vigyázzon magára és a megbeszéltek szerint, jelenjen meg az eseményen. – Megigazítom a szemüvegemet és megnyalom a szám sarkát egy mosoly kíséretében. – Minden jót Ms. Watson, örülök, hogy megismertem. – Kezet nyújtok magam elé, bízva, hogy elém lép és megrázza a kezemet, majd kikísérem.
Tőlem nem a megszokott módon csöndben hallgatom végig, és igyekszem össze szedni magamban közben azt amit mond, azt, hogy én mit gondolok róla, és hogy ezt a tervet, hogy lehetne kivitelezni. Sóhajtok, majd megadóan hátra dőlök a széken. Nem most kéne játszanom a megfontolt felnőtt nőt. Idáig eljutottam, nem most kéne visszakoznom. Bizonyítanom kell, csak is szar cikkeket írtam ezIDáig, hogy felkészülhessek Fiskből, hogy majd a nagy dobást letudjam adni Jameson-nak. Mit mondana Peter? Szó sincs róla, biztos ellenezné. Már a gondolatra is felpaprikázódom. Tudom bízik bennem, de mégis úgy jön le ilyenkor, mintha nem lennék képes végig csinálni, mintha csak negatív végkimenetele lenne ennek. - Rendben van. - mondom végül. Majd ismét előre dőlök, és megtámaszkodom az asztalánál. Inkáb a bizonyítási vágyam az ami megfűzött, pedig eléggé megadta, hogy védelem alatt fogok állni, ez mindezidáig nem is tudatosult bennem. - De ha kicsit várunk, és nem kapkodjuk el, egy hét múlva ha jól emlékszem... -közben előkotrom a mobilomat, gyorsak rá keresek.. - Fiskék jótékonysági estet tartanak. - itt elnevetem magam, ezt a kétszínűséget, micsoda önirónia. - Wilson bizonyára túl sokat halmozott fel a fekete piacon, japán kollekcióját fogják kiállítani, és pár felesleges dolgot licitre bocsájtja, ezzel is támogatni akarja... - felsóhajtok. - Rohadék... - morgok egy párat.... - F.E.A.S.T.-et - ez a szemét tényleg mindent tönkre akar tenni, ami kedves számomra? Az apámat, ezzel a családomat, Petert egyszer össze kellett fércelnem, miután szarrá verte, most pedig a F.E.A.S.T.? Akik tényleg, őszintén foglalkoznak, és segítenek az embereken? Szánalmas. - Minél hamarabb lebuktatjuk, és tönkre tesszük annál jobb. - mondom határozottan, is immár sokkal bátrabban. Végig csinálom, a sajtó igazolványommal simán betudok majd menni oda, még megjátszanom se kell magam. Szó szerint szembe nézek az ördöggel. De előtte egy másikkal kell, hogy meg is kapjam az engedélyt arra, hogy én mehessek. De szerintem sima ügy lesz, sokan nem szeretik az ilyen esteket, szerintem nem lesz harc érte, még maga JJJ is bizonyára meg van hívva.
Valóban nem mondható hétköznapinak, amit kérek, és jó eséllyel, ha Karen vagy Foggy itt lenne, megpróbálnának lebeszélni bennünket. Nem is, Foggy talán nem, ő egészen biztos, hogy szövetkezne velünk. Mindig ő volt, aki azt javasolta, lépjünk ki a fényre, mert Fisk ott nem bánthat bennünket. Mindig be is jött. Miután Dex meg akarta ölni Karen-t – és Landon atyával végzett is – a legjobb ötlet az volt, hogy Karen adja fel magát a rendőrségnek. Akkor még jól tudtuk, a rend bátor őreit nem tudta megvásárolni Wilson. Különösképpen Mahoney-t. Nem egyszer adott át bennfentes infókat, még Fenegyereknek is. Ha valakiben megbízhattunk, akkor az Brett volt. Most is így van. A tervem pedig jelenleg is az, hogy kilépünk a fényre. Nem maradunk a sötétben s nem támadunk a semmiből, mert mint a hiéna, megérzi s lefejez bennünket. – Nem is javasolnék ilyesmit, de Wilson Fisk ellen a legjobb, amit tehetünk, ha kilépünk a fényre és nyíltan játszunk. – S mi is lenne annál nyíltabb, ha felkeressük azt, aki mindent intézett, míg hőn szeretett férje a sitten rohadt. Jól emlékszem az ígéretre, amit Fisk-nek tettem, mikor életben hagytam. Azt mondtam neki, Vanessa csak akkor maradhat szabad, ha megőrzi a titkomat és vállalja a tetteiért a felelősséget és a börtönben rohad meg. Minekutána szabadlábon van, egyértelmű, hogy megint kijátszotta a börtönt, ezzel megszegve az alkunkat. Így csupán egyetlen egy dolog választ el attól, hogy Vanessa-t feladjam. Méghozzá a tudat, hogy ő lehet az, aki végérvényesen visszajuttatja a kedvesét oda, ahova való. Miért tenné meg? Egyszerű, a szabadságáért cserébe. Talán az még fontosabb, mint egy tömeggyilkos, gazdag pöcsfejet védeni. – Pofon egyszerű, a saját szabadsága miatt. Mert Fisk-el ellentétben, ellene van bizonyítékom. – Igazából Fenegyereknek van, de ez már csak nézőpont kérdése. Az ő ügyében győzedelmeskedne a jog és jó eséllyel Foggy lenne, aki rács mögé juttatná, még véletlenül se kössenek össze Fenegyerekkel. – Le kell, ez ne is vita tárgya, de előbb kell a vallomása. A legfontosabb, hogy nem tudhatja meg, hogy felkeresett. – Tulajdonképpen ezen bukik vagy áll minden. Mert ha megtudja, már csak egy apró szikra, hogy rájöjjön, mit tervezünk. Na és akkor...akkor tényleg nem fog vallani. Minek is tenné, ha tudja, így is úgy is rács mögé kerül. – El kell hitetnie vele, hogy bizonyítéka van ellene, amivel hosszú időkre rács mögé kerülhet, de a vallomásáért cserébe megkapja a hallgatását. – Többé-kevésbé, hiszen nem is ő fogja börtönbe juttatni, hanem mi. Teljesen érthető a félelme, mégis hogyan biztosítsam arról, hogy lesz aki megvédi, ha nem mondhatom el, hogy én vagyok Fenegyerek? No meg amilyen véleményen volt a beszélgetésünk elején róla, lehet jobb is ha ezt az apró infót nem ismertetem vele. – Mit szól, ha azt mondom, az egész őrs magát fogja várni? – Nem fogok odaküldeni senkit, mielőtt bemenne, az túl feltűnő lenne. De szólhatok az érdekében az őrsön, hogy a beszélgetésük végére mindenképpen érkezzenek meg. Na meg természetesen én is oda megyek. Biztos vagyok a tervem sikerességében, utoljára akkor voltam ennyire biztos valamiben, mikor Elektra-nak esküdtem meg, hogyha túléljük a Kéz általi támadást, mindenhova futni fogok utána, követni fogom, akárhova menjen, mert nélküle nem egész az életem. Ez így is volt, nem hazudtam. Nélküle csak egy fél vagyok és vele együtt félig Matt Murdock-ot is eltemettem. Nem tudtam tovább lépni, hogy is tudtam volna. Egyszer darabokra törte a szívemet, akkor túl léptem rajta. De visszajött és megpróbáltuk ismét. Kétszer is elveszítettem. Mikor már úgy éreztem, visszakaphatom... minek is áltatom magamat. Tudtam, hogy fel fogunk robbanni. Csak titkon abban reménykedtem, együtt halunk meg. Nem gondoltam volna, hogy meg van az a forgatókönyv írva, hogy csodával határos módon, én túlélem. Azt hiszem a ruha mentett meg. Melvin szívét-lelkét beleadta Fenegyerek jelmezébe. De még most sem fér a fejembe, hogy lehetséges. Azt hiszem igaz, amit apám mindig mondott. A Murdock-ok sok ütést kapnak, sokszor elesnek, de sosem maradnak a földön, mindig felállnak és küzdenek. – Remélem akkor tisztáztuk, mi a feladata, Ms. Watson. – Sóhajtok egyet, mert az akciónk gondolatától is már megfájdul a fejem, attól pedig, hogy ismét felvegyem az ördög maskarát, na attól meg még a szőr is feláll a hátamon. De most itt nem én számítok, nem az egyén, hanem a közösség. Annyi ártatlan ember halt már meg Wilson Fisk és Vanessa Marianna miatt, hogy cselekednünk kell. Nem akkor, mikor már hullanak az emberek hadával, hanem jóval előtte. Mikor még idejük sincs terveket szőni. Most pedig még biztos nincsen. Fisk nem rég jutott ki, még biztosan egymás társaságát élvezik.
Szeretem az őrült dolgokat, így nem mondom nem tartom izgalmasnak a tervét. Viszont kezd benőni a fejem lágya, így azért átlátom már, hogy miben van sok rizikó. Persze, tudom haza megyek és alvás helyett megtervezem majd az egész becserkészési akciót, ismerem magam. Alapos kutató munkát fogok végezni Fisk neje utána. Azért tegyük hozzá, alapos szerencsére is szükségem lesz, hogy ez mind úgy sikerüljön, hogy Fisk tudtára ez ne kerüljön, hogy a minden lében kanál újságíró, aki amúgy is fején van, még a nejét is zaklatja. Akkor azonnal cselekedne, és balesetnek tűnne, vagy egyszerű rablótámadásnak. - Nem vagyok ideges, vagyis inkább feszült, és meglepett, hogy egy ilyen tervvel állt elő. Nem gondoltam volna, hogy az ügyvédek ilyen dolgokra kérik az ügyfeleiket. - mondom kissé tréfálkozva, picit enyhíteni a hangulaton. De ebben amúgy is van igazság, azért több hivatalos, és törvényes eljárásra számítottam, mint arra, hogy tapadjak rá egy maffia vezér feleségére, és kérjem, hogy feketítse be a kedvesét. Én semmiért nem lennék képes ezt tenni Peterrel, mondjuk ki tudja, ha olyan helyzetben lennénk, hogy emberek életét tenné tönkre... sok múlik azon, hogy az embernek mekkora a moralitás érzése, és a becsülete. Mondjuk engem hála az égnek ilyen veszély nem fenyeget, Peter ilyet soha nem tenne. Arról nem is beszélve, hogy momentán nem vagyunk együtt. Egy barátnőm van, és ő azt tanácsolta kezdjek el másokkal randizni. De erre képtelen vagyok, mert... nem, nem tudok úgy tekinteni magunkra, hogy vége. Egyszerűen most teljes bedobással a munkámmal foglalkozom, ami hát nem mondom, hogy túlságosan száguldana előre. De erre mindig azt kapom, még fiatal vagyok... - Tehát akkor most amit elmondott: neje ugyan azt csinálja mint Wilson csak finomabban. Akkor miért vallana a férje ellen? Nem értem. - ezek szerint Venassa is gyilkol, és csal. Ugyan azt csinálja. Akkor miért is kéne ezt végig csinálnom? - Akkor a neje is bűnöző, őt is lekell csukatni. Nem fog vallani. Egyre több ellenmondás van a tervben, és egyre inkább veszélyesnek tűnik. - Mit vár tőlem pontosan? Oké kérek találkozót, leülök vele, meg kérem a férje ellen valljon, majd a gorilláit kifele menet már rám fogja küldeni, és a lakásomig se fogok elérni. - rázom a fejem. - Amit elmondott a nőről kötve hiszem, hogy nyernénk. Ha a neje egy ma született bárány volna, azt mondom még lehetséges lenne az akció. Tényeket mutatnék fel neki, bizonyítékokat, amiket sajnos a bíróság nem fogadott el, rejtélyes okokból kifolyólag. De így attól félek, csak én húznám a rövidebbet. Persze meglehet próbálni, de a kérdés az hogy megéri kockáztatni, hogy egy gyilkost megkérni, hogy a szeretett gyilkosát elárulja?
Ejtek egy fél vigyort, mert nagyon is igaza van és mennyivel egyszerűbb is lenne, ha lennének tanúink, akiket kihallgathat a rendőrség. De Fisk túl okos és rafinált. Még ha lenne is ilyen ember, ő hamarabb tudomást szerez róla és kiiktatja, minthogy nekünk felmerüljön felkeresni. Ezekbe a körökbe már belefutottam, nem is egyszer, sikertelenül. Nem is, talán egyszer sikerült. Mikor kijött a fényre. Kihallgattam, amint arról beszél két rendőr – akik Fisk-nek dolgoztak –, hogy Leland rejtegeti azt a rendőrt, aki megölte a társát Fisk kérésére. Egyetlen hajszálon múlt, hogy megelőzzön és megölesse, mielőtt megtalálom. Az volt az első alkalom, hogy hűvösre vágták a dagit. – Kérem ne legyen ideges, Vanessa sok mindent nem tud a férje ügyleteiről, így aztán annak az esélye, hogy önről, Ms. Watson, értesült, körülbelül egy az ezerhez az esélye. – Próbálok nyugtatóan hatni, mert hallom, amint hevesebben kezd el verni a szíve, mielőtt kérdezne. Ha jól sejtem, sokkal inkább kérdezte volna meg azt, hogy normális vagyok-e, vagy esetleg nyilvános kivégzését indítványoznám-e, mint amit valójában megkérdezett. Nem veszélytelen Vanessa-val a találkozója, az szent. De akitől ezen a találkozón félnie kell, az nem Vanessa, hanem Fisk és az emberei. De bízom benne, minden rendben fog menni. Egyébiránt pedig ott leszek, hallani fogom, ha kellek. Felhúzom a szemöldökömet a szemüveg mögött. Sokan nem értik Fenegyereket, sőt, terroristának tartják. Törvényen kívüli igazságosztó. Ahogy egyszer Foggy fogalmazott. De nem ismerik igazán. Egyikük sem. Igen, való igaz, hogy nem törvényes kereteken belül állítok bíróság elé embereket. De nem is ölöm meg őket, hiába próbált Fisk nem is egy gyilkosságot a nyakamba varrni. Nem vagyok gyilkos. Sokszor érzem, hogy az ördög bennem munkálkodik és ordít, hogy engedjem ki. De nem teszem meg, mert katolikus vagyok. Vallom az elveket, hogy csak Isten vehet el ember életeket. Én pedig nem vagyok Isten, ezt egy percig sem gondolom. – Azóta, hogy Leland Owlsley nincs, mint tudjuk, Vanessa végzi a könyvelési ügyleteket és nem egy ingatlant csalt már el. Csak meg kell nézni a kimutatásokat. Azt hitte már Leland is, hogy senki nem fogja észrevenni, de mi észrevettük. Így forgatja be a bevételüket. Azon kívül legjobb tudomásom szerint Vanessa kivégzési parancsot is kiadott már Fisk egyik volt emberére. – Nagy szavak ezek, mert ez utóbbiról nem is tudhatnék és voltaképpen még nem tudom hogyan fogom kimagyarázni, ha ne adj isten rákérdez. Mert ráfog, amint azt észre vettem az elmúlt körülbelül fél órában, nem egy olyan illető, aki hagyja a dolgokat a maguk útján sodródni. Szeret elébe menni azoknak és ehhez bizony kérdezni kell. – Kérjen egy nyilvános találkozót egy étterembe, én állom. Ott nem fognak önre támadni. Erről biztosíthatom. – Az ajtónál pedig majd Fenegyerek várja, ha szükséges. Azt hiszem mélyen a zsebembe kell nyúljak, vagy lehet praktikusabb volna a Nelson, Murdock és Page számlájára íratnom a cekket. Majd azt mondom Foggy-nak és Karen-nek, hogy elpókereztem, Karen tuti beveszi, Foggy meg hát...majd meglátjuk. – Szívesen elmennék ön helyett, de tudja az én nevemet nem övezi az ö szemében (sem) fényesség. – Fogalmazzunk úgy, hogy elásna 12 méter mélyre, ha megtehetné. Elvégre is, kétszer is börtönbe juttattam a szeretett férfiját, abból egyszer kis híján a szeme láttára majdnem meg is öltem. Na és arról ne is beszéljünk, hogy látta az arcomat, tudja jól, hogy Matt Murdock és Fenegyerek egy és ugyan az a személy.
- Igen, bár nem tartom teljesen jó dolognak, de hát nincs mit tenni. - nos én imádom a reggeli újságot. Meg van a papírra nyomtatott könyveknek, újságoknak , folyóiratoknak, és magazinoknak a varázsa. Teljesen más, mint az interneten olvasni. Arról nem is beszélve, hogy nincs is varázslatosabb a frissen nyomtatott papír, és a kávé illatánál reggel. Nagyon remélem, hogy odáig nem jut el a világ, hogy ezek teljesen megszüntetik. A továbbiakban csak hallgatom a szakértői véleményt, bár többször felszólalnék, minden tiszteletem az övé, így nem szólok közbe. Mikor befejezi már kissé ideges leszek, hisz a feladat, amit nekem akar adni nem épp veszélytelen, ami azt illeti kész öngyilkosság. Több száz helyen elvérezhet a dolog. Vakmerő vagyok, és tényleg így is megfogom tenni valószínűleg, csak maradjunk annyiba, hogy egy ügyvédtől, aki megakar védeni, eléggé meglepő. - Nos, akkor a kérdéseim, menjünk sorjába: Bombabiztos vádat, nem csak bizonyítékkal tudjuk alátámasztani? Maximum nem értek hozzá, de több tanúvallomás esetleg segítene ezen, de... senki nem vall ellene. - igen hallottam róla, hogy valami újabb önjelőlt antihős féleség lemészárolt maffiatagokat, mikor kutató munkát végeztem Fiskről, ez lett volna egy másik nyom amin elkezdtünk annó nyomozni Peterrel, de megelőztek minket. Viszont ez az illető nem igazán hagyott semmit, hogy vissza vezethessük, Fiskhez őket. Így buktuk ezt a nyomot is, így nem mondanám, hogy nagyon hálás vagyok ennek a fenegyereknek... legfeljebb akkor ha börtönbe juttatta volna őket, ahogy azt egy igazi hős teszi. - Igen hallottam, róla, csúnya ügy volt. - morgom válaszul. - Mit munkálkodott a neje ? Miből gondolja, hogy a felesége belemegy ebbe? Pláne egy vadidegennel? Kéne valami bizalmas pont, ahhoz hogy megkérjem egy ilyen dologra. Itt is csak a bizonyítékot tudom felhozni, ha esetleg megmutathatnám a nőnek, miket tett a férje, talán belemegy. De nem ismerem, fogalmam sincs hogyan férkőzhetek a bizalmában. Mint mondtam Fisk már ismeri a nevemet, gondolja lesz lehetőségem kettesben maradnom azzal az egy emberrel, akit talán még önmagán kívül is szeret? - hisz egy maffia vezér feleségéről van szó. Teli van testőrökkel, akiknek gondolom szép kis feketelistája van. Ez a terv csak abban az esetben működne, ha megdönthetetlen tény lenne, hogy Vanessa Fisk-et megtudom győzni, és miután megoldok egy belopódzást köreibe, azonnal cselekedni is fog, hogy legyen időben megúszni. Őszintén szólva, nem szeretem, ha valakinek az ellensége annak családtagját veszi célba, vagy szeretteit. Én is kerültem már kereszttűzbe, és nem tartom igazságosnak. Hajlandó vagyok sok mindenre, ha ezzel Fisket lecsukjuk, erre is, hogy beszéljek a nejével, de mivel ezt tényleg bevallom veszélyes, és kivételesen nem akarok fejjel menni a falnak... kell valami támasz, hogy biztos jó terv ez.
Visszaülök a helyemre és az asztal felett összekulcsolom a kezeimet. – Na igen, manapság már minden az internet világában zajlik. – Még emlékszem, mikor elsőként mentem el személyesen Urich-hez Fenegyerekként, hogy megkérjem, hozza ki Wilson Fisk-et az árnyékből a fényre. Nem jutott el a cikkének megírásáig, mert Fisk nyilvános beszédet mondott. Vanessa Marianna megszerzésével elég önbizalmat gyűjtött ahhoz, hogy úgy csináljon, mintha ő lenne a jó fiú a fényben, aki megtisztítaná a várost és én, Fenegyerek a rossz fiú, aki az árnyékba bújva tizedeli a lakosságot. Abban a pillanatban, mikor ezt hallottam, hatalmas dühöt éreztem, mert tudtam, hogy minden szava szemenszedett hazugság. Kijátszotta a közmédiát és a jogot is, becsapta az embereket és besározott engem. Nem is egyszer. Embereket ölt csaliból, hogy elkapjon és kiiktasson. Annyiszor keserítette már meg az életemet, hogy nem igazán tudok már megbánást tanúsítani vele szemben semmilyen cselekedetemért. Való igaz, hogy meg kellett volna öljem, de nem lettem volna képes tovább élni azzal a tudattal, hogy vér tapad a kezemhez. Azon kívül sokkal jobban szeretném, hogy egy börtönben rohadjon meg, esetleg az albánok végezzenek vele odabent, mintsem, hogy gyors halált haljon általam. Nem vagyok szörnyeteg, legalábbis ezt mantrázom, mióta csak ezt az egészet elkezdtem. Van egy pont. Egy pont, amit nem szabad átlépni, mert onnan már nincs visszaút és elmosódnak a határok jó és rossz között. Kizökkenek a gondolataimból Ms. Watson kérdésére. Azt hiszem még mindig nincs igazán tisztában azzal, mennyire hatalmas az az ember, aki ellen hadjáratot indítana. A segítségemmel, vagy nélküle, de mindenképpen veszélyes emberről beszélünk. Nem is az a legveszélyesebb, hogy megvette a fél várost, hanem, hogy a sötétből támad és csepp bűntudatot sem érez a holtakkal kapcsolatban, akik vére hozzá tapadnak a mocskos kezeihez. Nem véletlen hívják úgy csatlósai, hogy a Vezér. Gyakorlatilag már ő irányítja az egész korrupciót. – Ha van egy bombabiztos vádunk, akkor a bíróság bizonyíték nélkül is esélyes, hogy vádat emel, ahol tanukat hallgatnak meg. Viszont ez nem megy egyik napról a másikra, addig viszont őrizetben tartják a vádlottakat. Ezzel időt nyerhetünk, hogy találjunk Fisk ellen valamit, mert nem fog tudni semmit eltussolni az őrizetből még az emberei segítségével sem. Túl feltűnő lenne és köztudott, hogy ő nem szeret a fénybe kijönni. – De ez nem ilyen egyszerű sajnos, mint hangzik. Nem azért, mert a jogrendszer bonyolult lenne, hanem azért, mert nem egészen tudhatjuk kiben bízhatunk. Mint mondottam, a fél város az irányítása alatt áll, beleértve a rendőröket is. Van egy rendőr, akit jól ismerek és tudom, sosem állna Fisk oldalára, de az kevés lesz, ha egy társa meg szépen eltussolja, ne adj isten kiiktatja a társát. Úgyhogy ezt mindenképpen óvatosan kell intéznünk. Éppen ezért – habár legkevésbé sem szeretném – de be áldozom magamat és úgy döntök, magam megyek be feljelentést tenni. A rendőrségen van már olyan hírnevem Wilson Fisk-el szemben, hogy azt gondolják ez csupán bosszú, de akik nem álltak még az oldalára, azok nekem kedveznek, mert jól ismernek. Mindenki úgy, mint Matt Murdock, a vak ügyvéd. – Úgy tudom, a Yakuzával és az orosz maffiával is volt már ügye. De bizonyára hallotta, hogy mindkét szervezettel leszámolt Fenegyerek. Így most egészen biztos valami más felé fog elindulni. Lehet érdemes volna megkörnyékezni a feleségét is. Úgy tudom munkálkodott, míg Fisk börtönben volt. – Tulajdonképpen nem is baj, hogy Foggy és Karen nincsenek itt, mert az egyszer biztos, hogy nem örülnének, hogy megint Fisk után szaglászok. Kétszer is majdnem odavesztem a vele való küzdelemben és a legutolsó húzása elég durva volt Célpont-tal, Karen is bajba került miattam és Foggy-t is meglőtték. Az anyagok átnézésében is éppen ezért nem fogom kikérni a segítségüket, Claire-t fogom felkeresni. Mióta Luke Cage-et kiengedték a börtönből talán nagyobb biztonságban van, így bátorkodhatok beavatni ebbe az akcióba is. Egyébként is szükségem lesz a segítségére, ha ismét kimegyek éjszaka a négy fal közül. Nem tudhatom ezúttal mivel állok szemben. Még Melvin-t is fel kell keressem, hogy megtudjam, hogyan áll az új ruha szabásával és kivitelezésével. De mindenek előtt civilben kell elkezdenem intézkedni, mert Fenegyerek nem mehet be a rendőrségre, hamarabb csuknák le őt, mint elmondaná a Wilson Fisk elleni vádakat. – Ezt intézem én, ön pedig keresse fel Vanessa Fisk-et és beszéljen vele. Próbálja rávenni, hogy valljon a férje ellen. Ha úgy érzi sikertelen lenne, akkor pedig szedjen ki belőle bármilyen információt, amit felhasználhatunk Fisk ellen. – Nem igazán tudok egyenlőre most ennél többet javasolni neki, mert úgy érzem kissé nagy fába akarjuk éppen belevágni a fejszénket. Én jól tudom mennyire veszélyes Fisk. Nem csak megkeseríti emberek életét, simán végez is velük, ha nem tetszik neki valami.
Sokat hezitáltam, hogy eljöjjek ide. Nem szeretek, és nem is szokásom belekeverni mást a gondjaimba. De bár nem mutatom ki, eléggé egyedül érzem magam mostanában, és egyszerűen megörülök apró dolgoktól is, hogy nem szólhatok Peternek. Vagyis szólhatok, és ahogy ismerem, azonnal jönne... de ezt szeretném elkerülni. Boldogulnom kell nélküle, fogalmam sincs, hogy jelenleg hányadánál állunk. A lényeg, hogy Hell's Kitchen főleg Fisk kezében van, körülbelül bárki lehet az embere, besúgója, így elég sokat kockáztattam azzal, hogy ide jöttem. Így igyekeztem kutatni Matt Murdock után, és kisebb cikkeket találtam róla neten, hogy mennyire szeretik az itteniek. - Ne aggódjon nem címlapokról van szó. - mondom viccelve. - A neten voltak bejegyzések munkásságáról. Blog bejegyzések, apróbb cikkek. Egy nem kimondottan kidolgozott profilt tudtam így készíteni róla. Az biztos, hogy segít az elesetteken, és van hogy nem kér érte semmit. Ez számomra sokat elárul, és valamiért ezek alapján úgy érzem, hogy megbízhatok benne. Soha nem gondoltam, hogy az én nyomorom, és családom a legrosszabb. Tisztában vagyok vele, hogy másnak sokkal rosszabb, főleg annak aki elis vesztette az apját. Csak apám nem volt már önmaga többé,csupán árnyéka, és rossz volt nézni, ahogy felemészti. Mikor elköltöztek kapott egy jó ajánlatot, és most anyám szerint kezd visszatérni. De a gyerekkoromat nem kapom vissza. Miután elhadartam mit szeretnék, és mire gondoltam a közös munka alatt, csak végig hallgatom, és igyekszem összeszedni minden gondolatomat. - Nem lényeges a bizonyíték? Ezt kifejtené? - nézek őszinte érdeklődéssel, ugyanis furcsálom. Pont bizonyíték hiányában nem került börtönbe maximum pár napot őrizetben. Nem lehet semmit rá kenni. Pont ezen kéne lennünk, szerény véleményem szerint... bármiért, bármi piti dologért is, de legyen valami amit rá lehet kenni, egy adócsalás, sikkasztás, pénz mosás, minden számít most. Ha egy valamit találunk, nyomozást fognak indítani, és már nyert ügyünk lesz, csak több vádpont kell. - Köszönöm. - mosolyodom el arra, hogy megvéd. Jól esik, de remélem azért partnerként fog kezelni. Elmosolyodom a kérdésére, pont most szedtem össze magamba, így rögtön mondom is neki az ötleteimet. - Adócsalás, sikkasztás, pénzmosás. Bármi, amivel eltudjuk indítani a lavinát. Aztán hagyjuk, hagy sodorja magával. - mondom kissé túlzott lelkesedéssel. - Imádja a szamuráj, japán kultúrát, így sokszor kap árut, értékes ereklyékről. Gyanítom nem tiszta pénz, amiből finanszírozza ezeket. Fekete piacról is szokott üzletelni. Ha egy ilyet letudnánk követni... Nem tudom hogyan, ezen voltam, mikor Peter bezavart az estélyen. Már Fisk gyanakszik rám,és az volt az első és utolsó forrásom, hogy szerezzen bármit.
Meglepődök Ms. Watson válaszán, de tekintve, hogy háttal állok jelenleg neki, így ezt nem láthatja. Egy kilakoltatási ügy. Próbálok mélyre ásni, de a balesetem óta nem valami jó a memóriám. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy mint a Pokol konyhájának ügyvédje, nem egy kilakoltatási ügyem volt. Tulajdonképpen még engem is megpróbáltak egyszer kidobni az albérletből, míg távol voltam és próbáltam életet csiszolni a testemben a templom kriptájában. Ezt még Karen mesélte. Gyakorlatilag harcba szállt a lakásomért és képes volt hónapokig fizetni a költségeit, csak ne vegye ki más. Mikor visszatértem minden előttem volt, mintha mindig is ott lettem volna. Ahogy Karen kinyitotta a szekrényemet és benézett a ládába, amiben odáig az álruhámat tartottam minden kiegészítőjével együtt. A meglepődés az arcán, ahogy nem talál ott semmit, pedig ígéretet tettem neki, hogy felhagyok Fenegyerekkel. Igaza volt talán. Abban, hogy akkor nem Matt Murdock szólt belőlem, hanem Fenegyerek. Nem voltam képes betartani a szavamat, pedig nagyon szerettem volna. De mikor Jessica lefotózott öltönyben, ahogy ugrálok a tűzlétrán, felelevenítette azt, amit akkor éreztem, mikor Claire először látott maszk nélkül. Védtelen voltam és sebezhető. Utáltam sebezhető lenni. Azt mondtam nem vagyok többé képes egyedül erre. De rájöttem, hogy nem is kell. Akinek nem kellene, már mind ismerik Fenegyereket és ismerik Matt Murdock-ot is. Így aztán senki sincsen biztonságban, aki közel áll hozzám, vagy valaha megmentettem. Emiatt viszont nem kell eltolnom magamtól senkit sem. Mert ha közel vannak hozzám, jobban meg tudom védeni őket az egész maffia hálózattól, amit Wilson Fisk felépített. – Újságcikket? Ez új. Nem gondoltam, hogy ekkora szenzáció lenne egy vak ügyvéd. – Éppen elnevetni készülném magamat, mikor beugrik, hogy talán nem is Matt Murdock-ra gondolt, hanem egyenesen Fenegyerekre. Van ez a Ben Urich, vagy ki a fene. Kezdetektől fogva utánam nyomoz és megesketett rá, hogyha felfedi Fenegyerek kilétét, azt lehozza az újságokban. Megtette volna talán? Komoly arccal fordulok meg és kezeimet csípőre helyezem, majd jobb vállamat kissé lejjebb engedem, mint a balt. – Ne sajnálja, enélkül talán most nem állnék itt. – Ebben azt hiszem minden igazság benne van. Ha akkor nem veszítem el az apámat, nem biztos, hogy elég erőt merítettem volna ahhoz, hogy megszerezzem a jogi diplomát. Akkor nem kerülök be az árvaházba és nem találkozok Stick-el sem. Nem tanított volna meg uralni az érzékeimet és harcolni sem. Nem lehetnék AZ, aki vagyok, nem lehetnék se Fenegyerek se az a Matt Murdock, aki jelenleg vagyok. Azt hiszem igaz, hogy minden rosszban van valami jó. Hiszen a traumáim vittek előrébb. Nem mondom, hogy nem örültem volna egy kiegyensúlyozott családnak rendes szülőkkel, ahol az apa egy unalmas irodai melót végez el, az anya meg otthon mos-főz takarít, esetleg pincérnő a helyi étteremben. De nem bánom, hogy nekem ez nem adatott meg, még azt sem, hogy az édesanyámmal úgy alakultak a dolgok, ahogy. Maggie-nek így is sokat köszönhetek, mert habár nem volt velem, de mégis mindig ott volt. – Az bizony nem lesz egyszerű. Fisk jobban szereti másokkal elvégeztetni a piszkos munkát. – Na de még mennyire hogy... Azon sem lepődnék meg, ha elintézné, hogy Dex-nek rendbe jöjjön a gerince. Talán éppen csak azért nem teszi meg, mert Dex ellene fordult, mikor megtudta, ő felel Julie haláláért. – Mondjuk az baj, kisasszony, az nagy baj. – Ha Ms. Watson Fisk céltábláján van, az jót nem jelenthet. Az hogy mi összeállunk, felér egy öngyilkossági kísérletet ezen infó tudatában. Így már egészen biztos, hogy nekünk kell elsőnek támadni, hogy lekerüljünk a célradarról, legalább a támadás idejére. – Azt hiszem elő kéne rukkolnunk valamivel, amivel felnyomjuk jókor a jó embernek. Az nem lényeges, hogy van-e bizonyítékunk, mert nem fontos, hogy eljusson tárgyalási szakaszba. Elég ha időt nyerünk vele. – Ebben az időben talán óvatlanabb lesz, ha a megfelelő bűntényt varratnánk a nyakába, nem fog merni a háttérből mozgatni bábukat, hanem személyesen fog megjelenni a bosszú hadjáratának oltárán velünk szemben. – Egyet megígérhetek Ms. Watson, mellettem nem kell aggódnia, megvédem magát. – Ennél furább mondat igazából már nem nagyon hagyhatja el egy vak ember száját, de kimondta, hogy kellenek látóidegek ahhoz, hogy valaki megvédjen másokat? Itt vagyok én az élő bizonyíték és habár nem ez a mindennapi és a megszokott, attól nem én vagyok az egyetlen, aki képes erre. Vegyük csak Stick-et és az ő szemébe semmi sem ömlött. Vakon született és nincsenek képességei. Ő magától tanult meg uralni időt és teret. Tulajdonképpen ő fejlesztette ki a radarösztönt, én már készen kaptam. – Mit gondol, első körben milyen véd állná meg a helyét Mr. Fisk-el szemben, amivel legalább 24 órára fogdába helyeznék? – A gyilkosság mindenképpen, de ahhoz kéne szereznünk egy holttestet is, én pedig nem fogok azért megölni valakit, hogy Fisk-et rács mögé tudjam. Nem vagyok gyilkos. Azonban a bűnszervezeti háló pedig hatalmas, egy egyszerű pénzmosás ide most azt hiszem kevés lesz. Talán érdemes volna Vanessa-t is bedobni a mély vízbe, hiszen a legutóbbi akciója során eléggé megingott a Fisk-be vetett hite. Nem sokon múlott, hogy ő is rácsok mögé kerüljön. Tulajdonképpen egyetlen szavamba került volna, de megígértettem Fisk-el, hogy ha csönd a neve, Vanessa megmenekül. Bár ahogy kijátszotta magát a börtönből, azon sem lepődnék meg, ha már mindenki tudná ki valójában Matt Murdock. Ha ki is tudódik, talán sosem fogom megtudni, hogy ő, vagy Urich van a háttérben.
Igen ez tény, aki tudja, az kerüli a környéket. A bűnözés itt új szintekre emelkedett, de nekem mindig érthetetlen módon, nem értem miért nem tud tenni semmit a rendőrség. Jah igen: korrupció. Fisk nagyon megágyazott magának, ezért is lehetetlen elkapni. Nem hiába tűnnek el a bizonyítékok, és senki nem látott semmit. Tulajdonképpen, ha nem gyűlölném, már csodálnám, az biztos, hogy az Ő világában valamit nagyon jól csinál. Csak kár, hogy más emberek kárára, egyébként nem érdekelne, hogy hol, és mint játszik kiskirályt. Az, hogy nem szégyen segítséget kérni, egy enyhe mosolyt megejtek. Ezzel mindig is tisztában voltam. Felmérem mire, és mire nem vagyok képes, és igyekszem mérlegelni a dolgokat. - Igen, tudom azért vagyok itt. Igyekszem, amit tudok egyedül megoldani, de vannak dolgok, amikhez kevés vagyok. - sajnos. Nehéz egy fiatal női újságírónak érvényesülni. Sokszor nem vesznek komolyan, és kétszer jobban kell güriznem, mint egy férfinak. Ebbe semmi feminista, vagy épp férfigyűlölő duma nincs, egyszerűen sajnálatos módon a karrier világában ez lett a természetes. Míg egy férfinak elég egy ütős sztori, nekem szenzációs sztorit kell leadnom. Már hozzászoktam, és igyekszem úgy nézni a dolgokat, hogy ha sikerre járok akkor viszont tényleg mindent megtettem, és büszke lehetek. A pénzt oda csúsztatom, hisz a jogszabályok értelmében, az ügyvédet csak onnantól köti az ügyvédi titoktartást, ha hivatalosan is felfogadom, vagy legalábbis esetünkben annak a látszatát keltem. Így most ha itt bármi elhangzik nem derülhet ki. - Megmentette attól, hogy kilakoltassák, így szerintem érthető okokból magasztalta Önt, illetve elég újságcikket olvastam magáról, hogy magam is tudjak véleményt alkotni. - mosolyodom el, bár tudom nem láthatja, de tudok véleményt alkotni. Azt is elhiszem neki, hogy biztos nem teljesen makulátlan, de amíg a rászorulókon segít, addig nem érdekel. Így elmondom neki mi is a múltam Fisk-el. Bár elég nehezen, ezt csak Peter, és Harry tudja, nem igazán reklámozza az ilyeneket az ember. Majd megosztja velem, hogy az apjával is rossz, vagy rosszabb történt, részletekbe nem merül bele, amit teljes mértékben tiszteletben tartok, összefut a szemöldököm. Az biztos, hogy a valódi elesettek csak egy pici részét ismerem, amit elszenvedtek ettől az embertől. - Sajnálom. - reagálok ennyivel, sajnos többet nem tudok tenni. Majd azzal ha véglegesen rács mögé kerül az ördög maga. - Természetesen tisztába vagyok vele, a jogrendszer mit nem ér perdöntő bizonyíték nélkül. Pont ezért vagyok itt, hogy közös erővel, találjunk ilyet. - mondom határozottan. Majd a következők meglepnek. Soha nem nézném idiótának, minden tiszteletem, elismerésem az övé, azért is vagyok itt. Így teljes értetlenkedéssel tekintek rá, bár ezt nem láthatja. Tudom, hogy a nem látóknak, valamennyire felerősödik a többi érzékszerve. Lehet érzi, hogy ideges vagyok? - Mindent elmondtam Önnek, ami hozzám, és Fisk-hez köthető. Minden más, és további részletek a jegyzeteimen vannak, amit az asztalára tettem. Fisk ismeri a nevemet, nem rég ugyanis beleköptem a levesébe, már elnézést a fogalmazásért. Így kicsit, bár igyekszem kimutatni ezért ideges vagyok, és félek tőle. - egyedül amit nem mondok el, az Peter része. De szerintem egyértelmű, és mint ügyvéd biztos kutakodik, hogy maga Pókember is igyekszik Wilsont elkapni. Peterrel azóta nem beszéltünk, mikor meghiúsította kis magánakciómat Fisk ellen, tehát ő sem tudja, hogy már Fisk tudja, hogy fel kell rám figyelni. Így most cseppet védtelennek érzem magam. Hiába nagy a szám, egy fő maffiavezér ellen mit sem érek egyedül, és bármennyire is vakmerő vagyok, ezzel tisztában vagyok. - Így ezért tettem meg ezt a lépést, hogy minél előbb találkozzam Önnel, és elkezdjük valamit. - nyilván ha ehhez Peter segítségére is szükségem lesz, azaz Pókemberére, megkapta majd az információkat, viszont addig van elég baja ...
Kissé megrémít a nagy magabiztossága, hiszen mégis csak Fisk-ről van szó. Messze elér a keze és bármire képes, hogy kiiktasson embereket. – Tudja nem vagyunk valami népszerűek. A Pokol konyhája egyébként sem egy népszerű hely. – Másfelől, azt már meg sem említem, hogy Fisk nem csak a Fenegyerek hanem Matt Murdock nevét is beszennyezte pár évvel ezelőtt. Még emlékszem azokra az időkre, mikor nem a szegények ügyvédje voltam, szegény vak Matt Murdock, Bunyós Jack fia. Hanem a körözött bűnöző, akinek a fejére vérdíjt tűztek ki. Belegondolva rengeteg mindent megéltem, mióta ebbe az egészbe belekezdtem. A Yakuza kétszer is majdnem eltett láb alól, de ez mégis semmi ahhoz képest, amit Fisk művelt. Nem csak gúnyt űzött a nevemből, hanem el is óhajtott tiporni. Nem is véletlen tán, hogy másodjára a jog elbukott felette. Szeretném azt hinni, hogy ezúttal nem így lesz, de úgy érzem ez hiú ábránd. – A legjobbakkal is megesik, hogy elbotlanak, nem szégyen segítséget kérni. – Ki ne tudna magára vigyázni, nem igaz? De Wilson Fisk, csak Fisk marad. Ő ellene szembe menni olyan, mint a front vonalon az első sorban harcolni a háborúban. Kész öngyilkosság. Azon gondolkozom, talán nem kellene az orrára kötnöm, de a titkolózás ideje valahogy lejárt akkor, amikor visszatértem és nem találtam többé Matt Murdock-ot az álarc alatt. Joga van tudni, hogy akivel ezúton együtt óhajt dolgozni, nem egy hétköznapi vak ember és nem is éppen Fisk szívének a csücske. – Ha már így kinyilatkoztatott, habár a pénzt nem fogadom el, az ügyvédi titoktartás anélkül is köt. – Veszek egy mély levegőt. – Mielőtt ebbe belekezdenénk, tudnia kell valamit rólam. – Volt egy hosszú időszakom, amikor mindent próbáltam kizárni és eltitkolni az életemből. De azóta csak azon gondolkozom, az emberek vajon hogyan reagálhatnak, mikor megtudják ki vagyok. Úgy értem, milyen arcot vághatnak. Hiszen voltaképpen azt jól tudom, hogyan reagálnak. De ha nem hallanám a szívverésüket, akkor is sejteném. – Nem tudom ki az a bizonyos forrás, de egészen biztos vagyok benne, hogy nem az vagyok, akinek gondol. – Habár nem tértünk ki a forrásának kilétére, de nem sokan adnák ki az identitásomat. Ki azért, mert a barátom vagy családtagom, ki pedig azért, mert azzal elárulná saját kilétét is. Vagánynak tűnik Ms. Watson, de annyira mégsem, hogy lepaktáljon az ördöggel. Kissé ironikus, de most egészen konkrétan arra gondoltam, hogy nem hiszem, hogy a szuperhősök a legfőbb bizalmasai. – Nem szeretném elkeseríteni, de nem valami kellemes a története, az apámé valahogy így ért véget. – Roscoe Sweeny.... Az ember, aki felelős az apám haláláért. Nem tudhatom biztosan mai napig sem, mi állt pontosan a háttérben, de mi van ha abban is benne volt Fisk keze. Ha ő bérelte fel Sweeny-t. Egyszer kihallgattam a beszélgetésüket. Sweeny azt mondta az apámnak, hogy a fejes sokat fizet érte, ha az ötödik körben veszít. Tehát neki is volt egy megbízója, talán éppen a mi emberünk volt az. Talán a megölését is ő rendelte el, nem is Roscoe. – Attól tartok, ide már kevés lesz a jogrendszer. – Fisk ellen nagyon is kevés és ezt alátámasztja az is, hogy immáron kétszer is kijutott a börtönből, pedig úgy tűnt a múltkorinál, hogy jó ideig hűvösre pakoltam. – Köszönöm, a kollégáim átlapozzák majd, biztosíthatom róla, hogy ismertetni fogják velem. – Felállok a székből és az ablak fele fordulva hátul összekulcsolom a kezeimet. – Ami pedig a korábbit illeti, talán vak vagyok, de nem hétköznapi, idiótának pedig végkép nem nevezném magamat. Ms. Watson, ön pedig valamit elhallgat előlem. – A sztorija talán kerek, de mégis a szívdobbanása arra ad következtetni, hogy nem mondott el mindent, amit tud. De ha nem őszinte, nem fogok tudni segíteni. Talán lehet olyan dolog a markában, amiből el tudunk indulni. Mert jelen pillanatban kiállni Fisk ellen, hiába ½ az arány, olyan, mintha máris veszítettünk volna. – Fisk veszélyes ember, én már csak tudom és ha nem mondd el mindent, amit tud róla, talán még bajba is keverheti magát. – Szívesen megtudakolnám akkor már azt is, mégis ki a fene ajánlott személyesen engem, de habár hatalmas a kíváncsiságom, megtartom magamnak ezt a gondolatmenetet. Nem kell mindenről tudnom, azt hiszem. Csak arról, ami az üggyel, esetünkben Fisk-el kapcsolatos. Egy biztos, utána fogok nézni pár dokumentumnak s habár tudom mennyire veszélyes is valójában, de Fenegyereknek vissza kell térnie, mert Fisk már többszörösen is kijátszotta az esküdtbíróságot. Mindenhol vannak emberei, a rendőrségen, a börtönben, a kórházban, az ügyészségen. Abszolút mindenhol. Egy kis kenőpénz és övé a város.
Mikor megkérdezem biccentettem el, kissé zavarba jövök, és mosolygok. Tisztában vagyok vele, hogy nem lát, és nem sok vak emberhez volt szerencsém, így nem igazán tudom, hogy kéne viselkednem. Így igyekszem úgy tenni, leginkább ösztönösen, mintha egy látó emberrel beszélgetnék. Úgy is automatikusan jön minden reakció. -Igen, elnézést. - mosolyom kitart, valószínűleg a hangomból úgy is hallja, hogy egy kicsit zavarban vagyok a helyzettől. Miután helyet foglalok bele is kívánok futni, rögtön a közepébe. Nem szeretném rabolni se a sajátom, se az ő idejét, így úgy vélem ez a legjobban célra vezetőbb. - Oh ezt sajnálattal hallom, pedig a forrásom, aki megadta az Ön irodája nevét, magasztalta. - és utána is néztem alaposan, mielőtt ide eljöttem. Nagyon szeretik az emberek, a szegények ügyvédjének mondják. Már ebben is biztos voltam, hogy jó emberrel lesz dolgom. Mikor azt mondja hajlandó elvállalni, nyitnám a számat. Nem felbérelni szeretném, csak társulni. De lehet így értette, így tovább hallgatom a feltételét. Ami úgy hangzik, mintha Peter mondaná. Mély levegőt kell vennem. - Köszönöm, hogy óvni próbál, de újságíró vagyok, néha már önkényesen oknyomozó riporter, tudok vigyázni magamra. - Fisk ugyanis ismeri a nevemet, szóval ha akarna bántani akkor már megtette volna. - DE természetesen én is így gondoltam, kölcsönös információ megosztás, és csapat munka. - válaszolom gyorsan, hisz rendkívül gyorsan beleegyezett. Miért gyűlölöm Wilson Fisket? Eléggé személyes téma. Fogok egy dollárt,és kezdetnek annyit oda tolok neki, a keze alá. - Így már köti az ügyvédi titoktartás. - mély levegőt veszek. Kell a segítsége. - Mikor tinédzser voltam Fisk felvásárolta azt a kikötőt, ahol apám dolgozott. Remek munka volt, ha tetszik túlzottan is szép, hogy igaz legyen. Segített a cég lakást találni, jó fizetés volt, tudta fizetni. Majd mikor Fisk felvásárolta a kétes ügyletei lebonyolításához, mindenkit tönkre tett, aki ott dolgozott. Apám álom munkája, nem talált már olyan munka helyet, ami annyit fizetett volna, amennyivel ugyan azt a színvonalat fenntudtuk volna tartani. Az alkoholhoz fordult. Utána néztem Fisk-nek,és kiderült, hogy a csempészethez kellett neki az a kikötő. Máig nem tudtam ezt bizonyítani rá. Csak apróságokat, ahogyan maga is. Pikk-pakk kint van egy kis kenőpénz, vagy óvadék segítségével. - Peter ennél sokkal többet tudott meg, de azokhoz az infókhoz nem szeretnék hozzá nyúlni, amíg nem muszáj. Egyenlőre saját kutatásomat osztom meg. De gondolom ha ennyiszer sikerült rács mögé tudnia, Mr. Murdock is tudhat egyéb más dolgairól. - Tönkre teszi az embereket, a családokat. Véget kell neki vetni. De egyedül nem tudom, és maga se. - és Pókembernek sem volt szerencséje, forrásai segítségével sem. - Bizonyíték kell, egy nagyobb dobásáról. - felkapom a jegyzeteim másolatát. - - Itt vannak a kutatásaim. Sajnálom, nincs rajta braille-írás. - de azért leteszem az asztalára, gondolom van segítője.
Elmosolyodok, mikor bemutatkozik, bizonyára biccentett, emberi reakció, ösztönösen jön akkor is ha az ember egy vak emberrel beszél. Nem tagadom, jót szoktam magamban szórakozni az emberek esetlenségén, mikor megtudják, hogy vak vagyok. Mert bárhogy is, szórakoztató és én sosem akartam, hogy bárki is sajnáljon emiatt. Nem is kell sajnálni, jól boldogulok, jobban is, mint kellene. Mióta Stick megtanított, hogy a látás hátráltat, nem is agyalok azon, miért kellett így történnie, hogy akkor belefröccsent a szemembe a radioaktív vegyület. – Biccentett igaz? – Széles mosollyal a számon nyújtom a kezemet és megrázom a kezét, mert érzem, hogy feszeng és próbálom oldani a feszültséget. Helyet foglalok majdnem szemben vele és a botomat a falhoz támasztom. Majd összekulcsolom a kezeimet és úgy könyökölök az asztalra, amint hallgatom, amit mond. Illetve csak részben azt, amit mond. Mert figyelek közben mást is. A légzését és a szívverését. Ahogy kiejti Fisk nevét, felgyorsul a szívverése. De azt hiszem ez nem csoda, az enyém ki is hagy egy dobbanást és nyelek egyet. Aztán egy halk sóhaj hagyja el ajkaimat és finoman megrázom a fejemet. – Tudja, mi hozzánk kevesen foglalnak időpontot. Már ez figyelemre méltó volt. – Kis szünetet tartok, mielőtt folytatnám és leteszem kezeimet az asztal alá, mert akaratlanul ökölbe szorulnak. – Nos, enyhe kifejezés, hogy Wilson Fisk nem közömbös számomra. – Vissza kell fognom magamat, hogy ne adjam Ms. Watson tudtára, hogy legszívesebben levágnám a fejét, de minimum megfojtanám egy kanál vízben. – Hajlandó vagyok elvállalni, de van egy feltételem. – Ha azt akarom, hogy minden rendben menjen és ne keveredjen bele valamibe, amiből aztán a Fenegyerek húzza ki, muszáj együttműködésre bírnom, nehogy magán akciókba kezdjen. – Együtt kell működnie és meg kell ígérnie, hogy semmit nem cselekszik a tudtom nélkül. – Valamit, valamiért, Fisk veszélyes ember és a tenyeréből iszik, eszik az egész város. Másfelől Matt Murdock nem segíthet neki. Azóta nem, hogy Fisk megtudta a kilétemet. Túl veszélyes lenne rá nézve, ha együtt látna az utcán bennünket bárki. – Ha nem vagyok túl indiszkrét, mi az oka, hogy ennyire ellenszenves önnek Fisk? – Mindenkinek lehetnek titkai, de előttem nem igazán van senkinek. Nem azért, mert olyan őszinték lennének hozzám az ügyfelek, hanem azért, mert tudom, mikor hazudnak. Mindenesetre szólnom kell Foggy-nak és Karen-nek is, nem tudom még ez hogy fog végződni, de egy biztos. Ez személyes ügy is, pofátlanság volna pénzt elfogadni azért, hogy megtegyem a nyilvánvalót. Még nekem kéne fizetnem, hogy segítségem akadt. Célpont volt az első, de nem az utolsó, akit felbérelt ellenem, hogy bemocskolja a nevemet és végezzen azokkal, akiket szeretek. Fizetnie kell a tetteiért, és nem csak pár évet, évtizedeket. Ha valaki engem kérdezne, többszörös életfogytiglant érdemelne, mert habár közvetetten nem gyilkolt, de rengeteg vér tapad a kezéhez. Családokat bombázott szét minden bántudat nélkül. – Van már valami elképzelése, a hogyan -ról? Tudja, Fisk nem könnyen támadható, én már csak tudom, egyszer már rács mögé juttattam. – Tulajdonképpen kétszer, de a második igazság szerint Fenegyerek volt, így arról nem beszélünk. Sokan tudják már így is a titkomat, többen, mint szabadna. A Megtorló előtt sem titok már többé és mindenki, aki tud rólam, csak veszélyben lehet.
Már hetek teltek el úgy, hogy nem beszéltem, és nem tudok semmit Peterről. Hiányzik, és tisztában vagyok vele, hogy ez miatt ástam bele még jobban magam a munkába. Estélyen voltam Fisk ellen, és ő közbe lépett, a "védelmembe". Szeretem, mindig is szerettem,és fogom is, de vannak határok. A munkámba szólt bele, és kicsúszott ezzel a kezemből, mikor lehetőségem lett volna Fisk ellen. Túlzottan védelmez, és ezzel akadályoz, néha már megfolyt, arról nem is beszélve, sokszor nem is tudok a dolgairól. Eltitkolt előlem dolgokat, nem avatott be, hogy engem védjen. És mégis őt kifogja megvédeni? Szünetet tartottunk, és ebből jó hosszú szünet lett, és úgy tűnik ő ezt szakításnak is vélte. Nem csodálom, én sem törtem magam azért, hogy kijavítsam ezt. Egyszerűen olyan régóta ismerem, és életem része, hogy... meg kell tudnom nélküle is, hogy ki vagyok. Nehéz, és így igyekszem minden ébren töltött pillanatomat elfoglalni, hogy ne gondolkodjak ezen. Fisk kicsúszott a kezemből, de tudok egy ügyvédről, akinek a forrásaim szerint szintén nem tetszik Fisk, és munkálatai. Így kértem tőle időpontot, összeszedtem némi pénzt is, hála az égnek mióta főállásban dolgozom a harsonánál, egész jól keresek, de igyekszem spórolni. Nem tudom mennyit fog elkérni, de inkább legyek felkészültebb. Így pontos vagyok, bár szeretek idő előtt pár perccel inkább előbb érkezni, de a tömegközlekedés nem igazán könnyítette meg ezen szokásomat. Pontban 5 órakkor kopogtatok, majd nyitja is az ajtót Mr. Murdock. - Jó napot. - be se kell mutatkoznom azonnal tudja, hogy én vagyok. Csak biccentek, akkor jövök rá, hogy ez nem elég. - Oh, igen én vagyok. Mary Jane Watson. Üdvözlöm - őszintén szólva kissé zavarban vagyok, nem tudom ilyenkor mi a protokoll, hogy nyújtsam e a kezem kézrázásra, így megvárom ilyesmit ő kezdeményezzen, ha szokás. Majd bevezet egy irodába, és helyet is foglalok vele szembeni széken az asztalon túl. - Köszönöm, hogy fogadott. Inkább úgy féltem biztosabb időpontot foglalnom Önhöz, bár nem konkrétan szokásos módon lenne szükségem ügyvédre. - mosolyodom el kedvesen. - Tudja én a Hírhasona egyik újságírója vagyok, és úgy hallom, hogy Ön sem közömbös Wilson Fisk iránt. Én magam is, sokat kutatok, hogy végérvényesen a rácsok mögé tudjam. - igyekeztem nem hadarni, hiába vagyok izgatott, amit nem mutatok ki. Nem tudom, hogy tudunk e segíteni egymásnak, illetve hogy akar is e nekem segíteni, vagy egyedül dolgozik. Mindenesetre úgy vélem esetünkben mindenképp egy próbát megér, még ha csak némi információ csere erejéig is.
Alapvetően nem szokványos helyzet, hogy az ügyfél ide telefonál időpontért, általában mi megyünk a kihallgató terembe, vagy ők jönnek, de csak jönnek. Fogják és benyitnak az utcáról. Így kissé szokatlannak éreztem, mikor felhívott egy női hang, hogy mindenképpen be szeretne jönni, sőt, mi több, nem elég neki Foggy, én kellek. De ügyfelet csak nagyon különleges esetben utasítunk vissza és ez most nem a pénzről szól, ez elvi kérdés. Bűnözőket nem szívesen védünk. Mióta Fisk-et visszajuttattam a rácsok mögé, végre tudtam aludni és a munkámra koncentrálni. Mert valljuk be, előtte már a lakbérre sem volt pénzem, annyira lefoglalt a szuperhősködés. Most viszont, hogy ismét szabad lábon van, nem hagyhatom annyiban. Fenyegetve érzem a barátaimat a puszta létezésétől is, mióta kitudódott a kilétem. Szóval felkészülten állok elébe a napokon át tartó nem alvásoknak és a monokliknak. Karen és Foggy kimentek házhoz egy másik ügyben, így egyedül maradok az irodában. Az ablak előtt állok és azon gondolkozom, amik korábban történtek. Még mindig nem emésztettem meg, hogy másodjára is elvesztettem Elektra-t. Nem tudom mi van vele. Hónapokig hallgattam a rendőr rádiókat, a híreket, de mind hiába. Semmit nem írnak róla. „Összeomlott egy felhőkarcoló... fenn áll az idegenkezűség”. De hogy találtak-e bárkit a romok között, arról semmi hír. Én bezuhantam a csatornába, ez mentette meg az életemet. De a karjaimba fontam Elektra-t, ha én túléltem, neki is túl kellett élnie. Emlékszem még, mikor felbukkant a lakásomon. Igazi ninja volt, először észre sem vettem. Vagy talán csak figyelmetlen voltam, mert az esténken járt az eszem Karen-nel. Roppant dühös voltam arra is, hogy betört hozzám és arra is, hogy annyi éven át nem keresett. Egyszerűen felszívódott. De aztán ahogy kezdtünk ismét összecsiszolódni, az nagyon jó volt. Végre úgy éreztem, tartozok valakihez, amit már régen nem éreztem, mert mindenki elhagyott, aki pedig nem, azt én löktem el magamtól, hogy megvédjem. De rá kellett jönnöm, nem tudom megvédeni ha ellököm magamtól, mert ha mellettem van, sokkal jobban tudok rá vigyázni. Az ellenségeimet pedig nem érdekli, hogy mennyire lököm távol a szeretteimet, a szeretteim maradnak, akiken átgázolva eljuthatnak hozzám. Igazából soha nem tudtam mi lesz egyszer a gyenge pontom, de pont ez lett. Azok, akiket szeretek, ők a legfontosabbak. Landon atya is miattam halt meg, mert nem voltam ott, hogy megvédjem. Gondolataimból kopogás ránt vissza a valóságba, amire egyből nem reagálok. Majd mikor megismétlődik, odabotorkálok a botommal az ajtóhoz és kinyitom azt. Kitárom a kezemet és beinvitálom a hölgyet. A parfümből feltételezem, hogy női személyről van szó és ebből pedig arra asszociálok, hogy Mary Jane Watson-hoz van szerencsém. Hiszen őt vártam. – Fáradjon beljebb Ms. Watson. A nevem Matt Murdock. – Amennyiben belép az ajtón, becsukom azt mögötte és a bal oldali tárgyaló helység fele veszem az irányt. Ott van jó pár szék, hogy mindenki megtalálja magának a megfelelőt. Továbbá egy hatalmas asztal is a papírmunkák elintézésének érdekében.
Fenegyerek a rossz fiú, aki az árnyékba bújva tizedeli a lakosságot. Abban a pillanatban, mikor ezt hallottam, hatalmas dühöt éreztem, mert tudtam, hogy minden szava szemenszedett hazugság. Kijátszotta a közmédiát és a jogot is, becsapta az embereket és besározott engem. Nem is egyszer. Embereket ölt csaliból, hogy elkapjon és kiiktasson. Annyiszor keserítette már meg az életemet, hogy nem igazán tudok már megbánást tanúsítani vele szemben semmilyen cselekedetemért. Való igaz, hogy meg kellett volna öljem, de nem lettem volna képes tovább élni azzal a tudattal, hogy vér tapad a kezemhez. Azon kívül sokkal jobban szeretném, hogy egy börtönben rohadjon meg, esetleg az albánok végezzenek vele odabent, mintsem, hogy gyors halált haljon általam. Nem vagyok szörnyeteg, legalábbis ezt mantrázom, mióta csak ezt az egészet elkezdtem. Van egy pont. Egy pont, amit nem szabad átlépni, mert onnan már nincs visszaút és elmosódnak a határok jó és rossz között.
kiegészítőjével együtt. A meglepődés az arcán, ahogy nem talál ott semmit, pedig ígéretet tettem neki, hogy felhagyok Fenegyerekkel. Igaza volt talán. Abban, hogy akkor nem Matt Murdock szólt belőlem, hanem Fenegyerek. Nem voltam képes betartani a szavamat, pedig nagyon szerettem volna. De mikor Jessica lefotózott öltönyben, ahogy ugrálok a tűzlétrán, felelevenítette azt, amit akkor éreztem, mikor Claire először látott maszk nélkül. Védtelen voltam és sebezhető. Utáltam sebezhető lenni. Azt mondtam nem vagyok többé képes egyedül erre. De rájöttem, hogy nem is kell. Akinek nem kellene, már mind ismerik Fenegyereket és ismerik Matt Murdock-ot is. Így aztán senki sincsen biztonságban, aki közel áll hozzám, vagy valaha megmentettem. Emiatt viszont nem kell eltolnom magamtól senkit sem. Mert ha közel vannak hozzám, jobban meg tudom védeni őket az egész maffia hálózattól, amit Wilson Fisk felépített. 
Belegondolva rengeteg mindent megéltem, mióta ebbe az egészbe belekezdtem. A Yakuza kétszer is majdnem eltett láb alól, de ez mégis semmi ahhoz képest, amit Fisk művelt. Nem csak gúnyt űzött a nevemből, hanem el is óhajtott tiporni. Nem is véletlen tán, hogy másodjára a jog elbukott felette. Szeretném azt hinni, hogy ezúttal nem így lesz, de úgy érzem ez hiú ábránd. 